vers3...
Föleg Barbi 2005.04.25. 18:55
egy újabb agyrém saját tollamból...
Meghaltam én,vagy nemis éltem,
Hogy nem találom a boldogságot lelkemben?
Szeretném,ha tudnád,hogy soha nemfog
Úgy szeretni téged senki,ahogy én szerettelek.
S ha most sírni látsz,gondold azt,hogy nevetek
Emlékezz mindig úgy rám,ahogy akkor láttál,
Mikor talán még teis rám vágytál.
mikor tengerkék szemeidben látni lehetett a naplementét,
Mikor rámnéztél,sugárzó tekintettel,s azt súgtad: szeretlek!
s most elmúlt minden,és nem értem mért,
Mért kell,hogy megöljön ez a csodás érzés?
A kínok kínját állom ki,ha mással látlak,
Csak ülök,arcomat a kezembe temetve sirok,de már nem várlak.
Reménykedem,talán napok,hetek,vagy hónapok múlva visszajössz,
És minden ugy lesz,mint ezelött.
|