már megint túl sokat mentem
furcsa testem még mindig talpon áll
már megint túl korán keltem
fáj minden porcikám

túl nagy a zaj szétmegy a fejem
vékony a fal itt a panelházban
keresem a saját nyugodt kis helyem
számtalan zugban egy ilyen lakásban

legalább te legyél megérto velem
csak egy kicsit hagyjál békén
csak egy percre fogd be a szád
kérlek kapcsold ki a tévét
aztán odafigyelek rád

csak egy kicsit legyél kedves
csak egy percre ölelj át
kérlek légy egy kicsit csendben
halljam a szíved ritmusát

már megint túl sokat mentem
a tüdom sípol a légzésem zihál
vérbe van mind a két szemem
az élet mért ennyire komplikált

túl nagy a zaj szétmegy a fejem
miért épp most van mindenki lázban
miért csak nálam merül le az elem
jó itt élni egy ilyen lakásban

legalább te legyél megérto velem
csak egy kicsit hagyjál békén
csak egy percre fogd be a szád
kérlek kapcsold ki a tévét
aztán odafigyelek rád

csak egy kicsit legyél kedves
csak egy percre ölelj át
kérlek légy egy kicsit csendben
halljam a szíved ritmusát

csak egy kicsit hagyjál békén
csak egy percre fogd be a szád
kérlek kapcsold ki a tévét
aztán odafigyelek rád

csak egy kicsit legyél kedves
csak egy percre ölelj át
kérlek légy egy kicsit csendben
halljam a szíved ritmusát

csak egy kicsit hagyjál békén
csak egy percre fogd be a szád
kérlek kapcsold ki a tévét
aztán odafigyelek rád