|
Cimtelen..
Föleg Barbi...azaz én.. 2005.03.25. 18:53
Tulajdonképpen nincsis cime.Nem versnek indult,és főleg nem szándékoztam megtartani.Egyszerüen csak túl sok gondolat kavargott a fejemben,és néhányat muszáj voltam leirni,hogy kicsit több legyen benn a hely....szval azért ien béna..
Tudod-e még,hogy szívem lángol érted?
Hogy édes álmokat szövök,s ez a valami itt benn vadul kalapál,majd kiugrik,ha meglátalk Téged!
És eltűnni látszik minden bátorságom,
Mert csak Te lehetsz megmentőm e ilágon.
Másra nemis vágyom,csak újra engem szeress,
S mint kikerícs tavasszal a Napra,
Te úgy énrám nevess!
Boldog leszek akkor,felhőtlenül boldog,
Mindegy lesz nekem,akármit mondtok,
Ti féltő jóbarátok,borulátón kiabáltok,
De én most nem hallgatok rátok!
Ha látom huncut tekintetedben,hogy kedvelsz...hogy nem mást,hanem engem....ENGEM SZERETSZ.
Talán soha be nem teljesülő álom?
Talán sújtottak rám sötét.s véget nem érő átkok?
Hogy szeretlek Téged,s olykor csak Te éltetsz,
És a remény,hogy egyszer újra enyém lehetsz...
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
